A McKenzie féle Mechanikai Diagnózis és Terápia (MDT) egy nemzetközileg elismert módszer a gerinc- és a végtagfájdalom vizsgálatára és kezelésére, melyet Robin McKenzie, új-zélandi gyógytornász fejlesztett ki a '60-as években. Tudományos alapokon nyugszik, bizonyított hatékonyságú. 

Az MDT magában foglalja a vizsgálatot és a terápiát, mely a mozgásszervrendszer minden területére kiterjed. Aktív mozgásterápia, melyhez a páciens tevékeny részvétele nélkülözhetetlen. 

Menete:

1. Vizsgálat 

A pontos fizioterápiás diagnózis felállítása a tünetek jellemzőiről történő részletes kikérdezéssel, a tüneteket provokáló, illetve azokat enyhítő mozdulatok, testhelyzetek elemzésével történik meg. Ez magában foglalja a mozgás-, az izomerő-, a reflex- és érzésvizsgálatot. 

2. Kezelési elv

Ha a vizsgálat alapján mechanikai ok áll a panaszok hátterében, az MDT módszerre jellemző 3 diagnosztikai csoport valamelyikébe kerül a páciens. Ez meghatározza a kezelési elvet, mely magában foglalja a terapeuta által végzett manuális technikákat és a beteg által végzendő aktív gyakorlatokat. 

3. Házifeladat

A cél, hogy a páciens képessé váljon az önkezelésre, elkerülve a feleslegesen nagy számú terápiás találkozást és képessé téve a pácienst problémájának és annak megoldási stratégiájának mély megértésére. 

Tehát egy olyan mozgássort vagy kitartott testhelyzetet kell megtalálni a terápiás foglalkozás során, mely tartósan csökkenti illetve megszünteti a panaszokat, legyen az fájdalom vagy mozgástartomány-beszűkülés. Elkerülhetetlen ennek otthoni rendszeres gyakorlása az elkövetkező időszakban. Kezdetben gyakran (pár óránként), később egyre ritkábban van szükség a gyakorlat elvégzésére. 

4. Megelőzés 

A vissza-visszatérő gerincpanaszok vagy ízületi fájdalmak kiújulásának elkerülése érdekében bizonyos - az adott problémára adaptált - változtatásokat szükséges eszközölni a mindennapokban (például ülő testhelyzet vezetés vagy munka közben, fejtartás). Ha a páciens megérti saját panaszainak hátterét, a rizikófaktorok kizárásával minimalizálhatja a probléma kiújulásának esélyét. 

Az FDM (Fasciális Disztorziós Modell) egy manuális technikákkal dolgozó rendszer, mely mozgásszervi eredetű fájdalmak csillapítására, megszüntetésére alkalmazható. Megalkotója a 2000'-es években Stephen Typaldos osteopata és sürgősségi orvos volt, aki fiatalon elhúnyt. A módszer azóta folyamatosan fejlődik, bővül, hála annak, hogy az utóbbi években a fasciák tudományos kutatása előtérbe került. 

A fascia a legnaprakészebb definíció szerint minden kötőszövet tartalmú szövetféleség. Tartalmazza a csont, a porc, az izom, az ín, az ízületi tok, szalagok, a szervek és azok burkai, fascia öleli körül az izmokat, ereket, idegeket, tehát gyakorlatilag az egész testünket átszövi, mindent mindennel összekötő hálózatot alkotva.

Ezzel a fasciával dolgozik tehát manuálisan - vagy eszközökkel - a terapeuta. Az adott panaszra megfelelő technika kiválasztása a páciens fájdalomkommunikációja alapján történik, mely jellemzően 6 fő csoportba sorolható:

- Égő, húzó fájdalom egy vonal mentén 

- Szúró, pontszerű fájdalom egy ízület közelében 

- Mélyen, az izmok között lokalizálható, nyomó fájdalom, "izomcsomó" 

- Nagyobb terület felszínes zsibbadása, bizsergése, 

- Az ízület belsejében érezhető kényelmetlenség, ami adott mozdulatra jelentkezik

- Elakadó ízület, beszűkült mozgáshatár, fájdalommal vagy anélkül. 

Ezen technikák kivitelezése általában fájdalommal jár, így azoknak a pácienseknek javaslom, akik hajlandóak kibírni fél óra fájdalmat, hogy cserébe panaszmentesen távozzanak. 

A flossing elsősorban mobilizálásra alkalmas eszköz. Letapadt szövetet, kóros adhéziókat oldhatunk fel ezzel a technikával. 

A terápia floss band-del, azaz egy erős gumiszalaggal történik, amit bizonyos szabályok szerint a panaszos ízületre vagy izomra tekerünk fel. Különböző erősségű szalagok más - más problémára használatosak. 

A feltekerés után intenzív tornagyakorlatok következnek, mely a felszíni kötőszövetet rögzítő szalag miatt a mélyebben futó szöveti rétegek között nagyobb mértékű elmozdulás jön létre. Ezután a gyakorlatokat szalag nélkül is megismételjük. Ezt a periódust további 2 követi.

Az intenzív technika eredményeképpen az összenőtt, összedapadt szövetek (ízületi tok, izompólya, heg, stb.) felszabadulnak. A tartós hatás és a felszakadozott adhéziók rugalmas, jó gyógyulása érdekében az érintett területet gyakran át kell mozgatni a terápiát követő napokban.

A szükséges szalag szélességét, erősségét, a feltekerés irányát, a kivitekezendő mozgássort és az otthon végzendő kiegészítő gyakorlatokat részletes mozgásszervi vizsgálat eredménye határozza meg. 

A Vagus terápia a X. agyideg (n. vagus) ingerlése által a paraszimpatikus idegrendszert serkenti. A paraszimpatikus idegrendszer felelős az emésztésért, a jóminőségű alvásért, a szaporodásért felelős szervek megfelelő működéséért, a vérnyomás beállításáért, a mély légzésért, az immunrendszer aktiválásáért és összességében azért, hogy a szervezet regenerálódhasson, kipihenhesse magát.

Amikor az embert sok stresszor veszi körül - legyen ez külső stresszforrás, (például szoros határidő, zavaró munkakörülmények, magánéleti krízis) vagy belső stresszforrás (például krónikus gyulladás, étel intolerancia, műtét), akkor szimpatikus idegrendszeri válasz elnyomja a paraszimpatikust. A test nem tud regenerálódni, ami újabb stresszforrást jelent a szervezet számára. Így egy ördögi kör alakul ki, melynek eredménye eleinte "csak" állandó pszichés feszültség, alvászavarok, libidó csökkenés, később izomfeszesség, ízületi fájdalmak, csökkent immunrendszeri működés, hormonháztartási zavarok, végül meddőség, teljes kimerültség, állandó betegeskedés, emésztési problémák.

A vagus terápia egy gyengéd manuális módszer, mely az idegrendszert visszazökkenti az egyensúlyba. Elsősorban fejen és nyakon érhető el a X. agyideg, de mellkasi és hasi fogásokk is működésbe hozható. A terápia során a páciens passzív, hátonfekvő helyzetben van és megtapasztalhatja a teljes ellazulást, mely kizárólag a paraszimpatikus ingereknek köszönhető. Ezek az ingerek segítik az emésztést, a megfelelő nemi működést, normalizálják a vérnyomást, elősegítik a pihentető alvást, lazítják az izmokat, serkentik az immunrendszert, ami által lehetővé válik a normál ütemű gyógyulás sérülésből, műtétből, fájdalommal járó epizódból. 

A terápia része a páciens által végzett "házi feladat", mely pár hétig naponta, később heti 2x javasolt a pozitív hatás megtartásáért.

Ezt a módszert elsősorban kiegészítő terápiaként alkalmazom.